A Terézvárosi Önkormányzat 2004. júniusi, majd októberi ülésen a képviselő-testület döntött arról, hogy eladásra bocsátja az Andrássy út 47 számú, műemlékvédelem alatt álló lakott ingatlant. A testületi többséget adó MSZP-SZDSZ koalíció az eladásra alábbi okok miatt nyomott igen gombot:
Az eladás a hivatalos értékbecslés és az akkor hatályos vagyonrendelet alapján történt (ez utóbbit az előző önkormányzat fideszes többsége alkotta, hagyta jóvá és alkalmazta)
Ezt az ingatlant Terézvárosi Önkormányzatnak a 90-es évek elején több más műemléképülettel együtt adták át saját vagyonkezelésre, 10 éven belüli felújítási kötelezettséggel
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalása kimondta, hogy csak akkor járul hozzá ezen ingatlanok egyenkénti, lakóknak történő értékesítéséhez, ha előbb az ingatlanokat felújítjuk a szigorú előírásoknak megfelelően. Ezen épületek felújítása az önkormányzatnak több milliárdos nagyságrendű, erre sem saját forrása, sem pályázati, sem kormányzati támogatása nem volt.
Az Andrássy út 47 vevője vállalta az épület teljes, műemléki kötelezettségek alapján történő felújítását, a bérlők elhelyezését vagy kártalanítását. Az akkori ellenzékben lévő egyik képviselő feljelentése alapján a hatóságok 2006 novemberében nyomozást rendeltek el az ügyben.
A szocialista és szabad demokrata frakció kollektív meggyanúsítása a testületi ülésen az igen gomb megnyomása miatt történt.
Az MSZP Terézvárosi Szervezetének elnöksége példátlannak és jogellenesnek tartja a kollektív gyanúsítást a testületi ülésen történő szavazat alapján. Ilyen alapon bármely önkormányzat, bármely képviselőtestületét meg lehet gyanúsítani, bíróság elé lehet citálni.
A kollektíve meggyanúsítottak az Alkotmánybírósághoz fordultak, s két éve várják döntését.
Az MSZP Terézvárosi elnöksége teljes szolidaritásáról biztosítja és mindenben támogatja a képviselőket.
Meggyőződésünk szerint mindenképpen példa nélküli politikai döntésről van szó, mely idegen a magyar és az európai joggyakorlattól.
Figyelmükbe ajánlom a Progresszív Intézet legújabb kutatását, mely a helyi önkormányzatok (23 budapesti kerület és 23 megyei jogú város) elmúlt 4 éves tevékenységét vizsgálta.
Terézváros az egész országra kiterjedő felmérésben a kiemelkedő 2. helyet érte el az összesített rangsorban, köszönhetően – elsősorban – az egy főre jutó alacsony adósságállománynak (annak ellenére, hogy sokszor elhangzik az igaztalan vád, mely szerint rossz gazdasági helyzetben van a kerület), valamint a vállalkozások nagy számának.
Örömmel tölt el, hogy a vizsgálat alátámasztja, valamint tükrözi a Terézvárosi Önkormányzat következetes gazdálkodását, aminek köszönhetően a terézvárosiak biztonságban érezhetik magukat. A biztos és rendezett gazdasági háttér elengedhetetlen és alapvető fontosságú egy önkormányzat életében, így rendkívül elégedett vagyok, hogy kimagasló eredményt értünk el ebben a mutatóban is.
A teljesítményünk annak fényében is kiemelkedő és példamutató, hogy a vizsgált önkormányzatok közül például a szomszédos V. kerület egy főre jutó adósságállománya – a második legrosszabb eredménnyel – körülbelül 375 ezer Ft. Valamint a ránk negatívan mutogató Kósa vezette Debrecen mind az összesített, mind az egy főre jutó adósságállomány rangsorában a sereghajtók között szerepelt. A kutatásból idézve: „…az adósságteher mértékének változása felveti az egyes önkormányzatok vezetői felelősségének kérdését, vagyis azt, hogy a szóban forgó településeknek és kerületeknek a jövőben egyre komolyabb gondokat okozó tendenciák mennyiben függhettek szükségszerű külső körülményektől, illetve mennyiben tekinthetők a helyi vezetés intézkedéseiből, nem megfelelő gazdálkodásából következőknek.”
A Terézvárosi Önkormányzat azonban a gazdasági válság okozta nehéz pénzügyi helyzet ellenére is a kiegyensúlyozott és következetes gazdálkodás révén képes volt tovább folytatni példamutató fejlesztéseit, programjait, szociális juttatásait, miközben a kerület anyagi helyzete ideális maradt.
Azonban a jelenlegi kormány tervei szerint összevonná a belvárosi kerületeket (köztük Terézvárost az V. kerülettel), mely révén kezdeményezéseink veszélybe kerülnének, főleg annak fényében, hogy a kutatás a legmagasabb egy főre jutó adósságállományt éppen az V. kerületnél állapította meg Budapesten. Az összevonás miatt Terézváros hatalmas adóssággal nézne szembe, melynek következtében a fejlesztések és juttatások helyett a terézvárosi lakosok fizetnék vissza az V. kerület által felvett hiteleket.
Természetesen amennyiben a jövőben is lehetőségem nyílik folytatni munkámat, ez nem történik meg, és lakosaink bizton számíthatnak a már megszokottá vált kezdeményezéseinkre; többek között az élelmiszercsomagok kiosztására, a kedvezményes kártyák adta lehetőségek igénybevételére, az ingyenes tanfolyamokon és kulturális rendezvényeken való ingyenes részvételre.
A stabil pénzügyi helyzeten túl beruházásainkra is büszkék lehetnek Terézváros lakosai; az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtérre, a társasházi pályázatokra, a környezettudatos városrendezésre, a parkok és játszóterek felújítására, a plánténerek és új kerékpártárolók kihelyezésére, a zöld területek növelésére.
Az összesítésben elért 2. helyezés – a rendkívül kedvező gazdasági mutatókon felül – természetesen külön örömmel tölt el, hisz bizonyosságot ad arra, hogy a befektetett kemény munka meghozza gyümölcsét. Az eredmény azonban közös érdemünk, amire Önök, terézvárosi lakosok is méltán lehetnek büszkék.
Mindezek alapján úgy vélem, jó úton haladunk, melynek köszönhetően Terézváros egy gazdaságilag stabil, a különböző értékeket és lehetőségeket jól ösztönző, valóban XXI. századi kerületté vált.
2010 júniusában sajtó-műhelybeszélgetést szerveztünk, melynek témája az „Etikus újságírás” volt. A rendezvényen több napilap, online orgánum képviseltette magát.
A háttérbeszélgetés célja – s a továbbiakban is bízom abban, hogy mások számára is kiemelt jelentőségű -, hogy egy platformon beszélhessünk arról, mi felé halad a mai újságírás, milyen lehetőségek vannak a helyes irány felkutatásában, kinek, mi az álláspontja ebben a témában.
Nem félek kimondani, hogy az előzménye a háttérbeszélgetésnek nem más, minthogy néhány médium nyíltan, letagadhatatlanul és arcátlanul végzi bértollnoki tevékenységét – amelyeket természetesen nem állt szándékunkban meghívni erre az első találkozóra.
Bértollnok meghatározására találtam egy kielégítő definíciót:
Induljunk a kályhától. 2002-ben (mint ahogy 2006-ban is) lakosaink, a terézvárosiak minket bíztak meg azzal, hogy képviseljük érdekeiket. Nagy megtiszteltetés volt akkor is, hogy kollégáimmal együtt ilyen nagyra becsülendő megbízást kaptunk. Persze másoknak ez olyan volt, mintha a fogukat húzták volna. Egy-másfél év felkészülés, álnok szervezkedés után a másik oldalon összeállt egy olyan csapat, amelynek nem számított más – talán még az sem, milyen eszközökkel -, csak az, hogy 1998-hoz hasonlóan hatalomhoz jussanak – a képviselet már őket nem is érdekelte. Ennek egyik eszközének pedig a sajtót hívták partnerül. Találtak pár olyan újságírót, akik a fenti meghatározásba igencsak beleillettek/beleillenek, s hadjáratot indítottak a terézvárosi vezetés ellen.
Néhány képviselőtársam – természetesen a másik oldalról – szabadidős tevékenységévé vált a feljelentgetés. Feljelentették már a Terézvárosi Önkormányzatot, személyemet, képviselőtársainkat, munkatársainkat. Természetesen ennek tényéről az újságírók beszámoltak, hiszen hír. Viszont az nem hír, hogy alaptalan vádakkal egészítették ki mindazt, ami valótlan. Azért, hogy jó hírnevünket megőrizzük, sajtó-helyreigazítási pert – sajnos pereket – indítottunk. A Bíróságok egyetlen perben sem marasztaltak el, sőt, 31 sajtó-helyreigazítás megjelenése után azt kell mondjam, elszomorító, hogy még mindig vannak olyan orgánumok, amelyek a sajtóetika kódexét sutba dobva még mindig ugyanazon elv szerint cselekszenek.
Minden rágalmazó cikk megjelenésénél lelki szemeim előtt látom, ahogy a filmekből jól ismert piros telefon megcsörren az etikátlan újságíró asztalán. Természetesen valamely másik oldalon álló képviselő van a vonal túlvégén, s leadja a hamis fonalat. Azt a fonalat, amely nem kibogoz valamit, hanem éppen, hogy úgy van csavarva, hogy mindenképpen a terézvárosi vezetés jöjjön ki rosszul, láttassék rossz színben.
Mivel szélmalomharcnak gondoltam lassan a jobboldali sajtóval szembeni egyoldalú párbeszédet, nyílt levéllel fordultam a MÚOSz.-hoz (Magyar Újságírók Országos Szövetsége), melyet Önökkel is megosztok:
NYÍLT LEVÉL A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK
Tisztelt dr. Eötvös Pál Elnök úr, tisztelt Újságírók!
Az utóbbi időszakban egyre többször jelennek meg a sajtóban olyan „hírek”, melyek még erős jóindulattal sem közelítik meg az etikus újságírás alapjait. A legtöbb esetben ezek már-már súrolják a rágalmazás, a hitelrontás határait, sőt, sokszor át is lépik azt. És itt nem csupán azokra a megjelenésekre gondolok, amelyek a Terézvárosi Önkormányzatot is érintik… Mindez elkeserítő jövőt vetít előre.
Tisztában vagyok azzal, hogy az újságíró leírja, amit tapasztal, ami történik. Éppen ezért elfogadható, hogy ha feljelentés történik ellenem (amely Wertán Zsolt kereszténydemokrata képviselőtársam szabadidős elfoglaltságává vált az utóbbi időszakban, megjegyzem, minden esetben az ítéletek ártatlanságomat bizonyították), az megjelenik az újságok hasábjain. Ez hiteles tájékoztatás, a tények közlése.
Azonban úgy vélem, hogy a hitelesség és a tények közlése nem áll meg a feljelentés, a gyanúsítás pillanatában. A lakosságnak ahhoz is joga van, hogy az ügyeket teljes egészében, azaz az ítélethirdetésig megismerje. Ahogy én, mint gyanúba kevert állampolgár is megérdemlem, hogy tisztázzák a nevem a vádak alól a média csatornáin keresztül. Ez azonban már nem történik meg.
Ki szeretném emelni, nem a tényfeltárással, hanem a „gyorséttermi” újságírással van a gond. Megveszem, megeszem, elfelejtem. Megírom, megjelentetem, elfelejtem. Néhány „újságíró” az információk beszerzése után addig jut, hogy leírja, valakit meggyanúsítottak valamivel. Hogy később az illetővel kapcsolatban milyen ítélet születik, az már nem érdekes. De addig is bármi történik, gyanúsítottként emlegeti, ha nemcsak egy esetben indítanak ellene pert, hogy valósan vagy alaptalanul, teljesen mindegy, több ügyben gyanúsított személyként fogják feltüntetni. Viszont ha ejtik a vádat ellene, felmentik, az már nem jelenik meg.
Hogy miért, csak sejtéseim vannak…
Mindez direkt („nem független” újságírás) vagy indirekt (információhiány, alapvető szakmai hiányosság) módon történik? Az eredmény tekintetében szinte teljesen mindegy.
Azt nem állítom, hogy ezen hiányos tudósítások már részét képzik annak az „elszámoltatásnak”, amelytől az utóbbi időben hangos a média. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy ezzel az inkorrekt, szakmaiatlan, több esetben etikátlan hozzáállással a társadalom felesleges hergelése folyik. Mindehhez megadják az alaphangot az olyan politikai szlogenek, mint a „20 évet a 20 évért”.
Tudom, tudjuk, hivatalosan, jogi úton az egyoldalú, hiányos tájékoztatás ellen sok esetben semmit nem lehet tenni, hiszen a szólás- és sajtószabadságot is megsértenénk ezzel. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy több ember, család, életét és cég, civil szervezet működését örökre ellehetetleníthetik egy-egy ilyen cikkel, hiányos tájékoztatással.
Vajon abba belegondolnak-e az ilyen cikkeket szerző újságírók (sic!), hogy ezzel nem csupán politikusoknak, polgármestereknek és cégvezetőknek okoznak kellemetlen pillanatokat. Hiszen jelen állás szerint mindenkinek félnie kell, hogy véletlenül se kerüljön a hírekbe saját maga, rokona, ügyféle, ügyfélköre – se okkal, se ok nélkül, mert akkor célkeresztben lesz. És ezt tudja a „konkurencia” is…
Ezúton kérem a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, illetve annak elnökét, hogy fenti észrevételeinkkel kapcsolatban – szabályzatuknak, etikai kódexüknek megfelelően - foglaljanak állást. Amennyiben igénylik, természetesen küldünk Önöknek egy „csokor hírt” is az utóbbi időszakban megjelent cikkekből, bár úgy gondolom, hogy mindez nem szükséges az elvi állásfoglaláshoz.
Válaszukat ezúton is köszönöm!
Tisztelettel:
Verók István
Terézváros polgármestere
Nyílt levelemre az Etikai Bizottságtól kaptam választ, mely a következő linken található:
Ennek hatására döntöttünk úgy, volna érdeklődés egy olyan háttérbeszélgetésre, amelyen a vitatott tárgy a mai, XXI. századi politikai újságírás, a tabloidizáció (bulvárosodás), voltaképp az „Etikus újságírás”.
Nagy örömömre szolgál, hogy dr Halák László, a MÚOSz Etikai Bizottságának elnöke, aki a választ megfogalmazta, valamint dr Árnyasi Katalin ügyvédnő is elfogadta előadói meghívásunkat.
A téma több szempontból való megvilágítása véleményem szerint nagyon hasznos volt. Többek között szó esett sajtótörténelmi alapokról: az előző rendszerben könnyebb volt újságot írni, hiszen a cenzúra pontosan előírta, mit és hogyan kell papírra vetni, mi az a téma, amely tabu. Manapság sok szakmabéli visszasírja azokat az éveket, hiszen akkor az állam volt az egyetlen korlátozó egység, ma viszont minden újságnál egy új cenzor, a tulajdonos jelent meg (tankönyvek is tulajdonosi cenzúrának nevezik). Ő dönti el, milyen vonalon haladjon az újság, mely oldalnak kell megfelelnie, honnan számíthat nagyobb bevételre. Ez nem más, mint tény.
Az is tény, hogy az újságírók tudják: addig nincs baj a helyreigazítással, ameddig az nem párosul kártérítéssel is (ekkor ugyanis a tulajdonos gazdasági jóléte kerül kockára). Kérdem én: miért kell pénzbüntetés is ahhoz, hogy komolyan vegyék a szó hatalmát? A gyermeknek sem kell verés ahhoz, hogy felfogja, rossz úton halad.
A háttérbeszélgetésen Halák Úr elmondta, hogy nem újkeletű ez a jelenség. Sajnálkozva számolt be arról, hogy februárban indítottak egy szerveződést, melynek keretében felkérték a magyar újságíró-társadalmat arra, hogy együtt, közösen tegyenek az Újságírói Etikai Kódex nevében a szakmáért. Természetesen a legtöbb orgánum csatlakozott a kezdeményezéshez, kivéve azokat, akikkel nekünk, mint Terézváros Önkormányzatának is sok problémája akadt.
A továbbiakban szó esett az újságírók oktatási színvonaláról, az akkor még csak előterjesztett új Médiatörvényről, a helyreigazítások hatékonyságáról, s természetesen volt olyan újságírói felszólalás, akinek más téma volt fontos (leginkább aktuálpolitikai kérdéskörben érdeklődött a tisztelt kolléga), de összességében meg kell, valljam, minden kétségem elszállt afelől, hogy nem létezik olyan: Etikus Újságírás. Igenis létezik, s nem vagyunk egyedül. Csak ahogyan a jó hír nem rendelkezik hírértékkel, sajnos elnyomják a jó és etikus újságírót is, hiszen nem lételeme a másik aláásása melletti szenzáció. Nem csak az áldozatok kérdőjelezik meg a mai tollforgatók egy részének szakmaiságát – vagy annak hiányát -, hanem maga a szakma is.
Úgy vélem, jó úton haladunk és igenis van értelme annak, amit csinálunk. Úgy hiszem, minden ember számára hasznos, amit mi ezen a napon elindítottunk, s folytatni is kívánjuk.
A cím nem véletlenül utal J. L. Austin a kommunikáció tudomány alapjait bemutató könyvére, hiszen a szavak erejéről, számon kérhetőségéről és az írott sajtó etikai szerepéről kívánok értekezni a következő blogbejegyzésben. A téma talán túl nagy egy blogbejegyzéshez, de a lehetőségekhez mérten megpróbálom körbejárni.
A minap kezem ügyébe került egy kutatás, amit az amerikai The Pew Research Center for the People & the Press intézet készített és folyamatosan készít évről évre. A kutatás ugyan elsősorban az amerikai olvasási szokásokat vizsgálja és nem is a minap látott napvilágot, de a hosszú időintervallum miatt, amit átfog kellőképp relevánsnak mondható és a trendek és tendenciák tekintetében sok vonatkozásában a hazai viszonyokkal is mutat hasonlóságokat. Gondolatébresztőnek pont megfelel. A rendkívül átfogó kutatás 21 év távlatában vizsgálta az olvasók „hírérzékenységét”, annak függvényében, hogy az olvasók milyen hírekre a legnyitottabbak. http://pewresearch.org/assets/pdf/NewsInterest1986-2007
A kutatás kimutatta, hogy az olvasók többsége sokkal fogékonyabb a rossz hírekre, kiváltképp emberi hibákból eredő negatív hírre, a negatív gazdasági hírekre stb., mint minden másra. Ez, ha csak az aktuális, 2010-es kutatásokat nézzük, akkor manapság sem változott sokat (http://people-press.org/news-interest/). A legjobban fogyó hírek között, ma is a mindennapi életünkre hatással lévő katasztrófák, gazdasági relevanciájú negatív hírek vannak. „Valaki elrontott valamit…”, „valaki hibázott, ezért ekkora vagy akkora a veszteség…” stb.
Mondani sem kell, hogy mindezek a tendenciák egyértelműen jelzik a média bulvárosodását, hiszen ahogy a mondani szokás: „A jó hír a „rossz”-ban az, hogy jó eladásokat produkál…”
Alapfeltételezésem eme bejegyzés írásakor, hogy egy demokratikus jogállamban elsődleges szempontoknak számít, hogy a sajtó - legyen az akármilyen - tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat és nem állít valótlant, amennyiben ok nyomoz, akkor is fenntartja az ártatlanság vélelmét és nem ítélkezik semmilyen ügy apropóján.
Sajnálatos módon, a bulvárosodás egyre elterjedőben van az amúgy objektívnek és értékközvetítőnek nevezett és tartott lapokban is, hiszen ha az olvasói érdek nem is annyira, de az általános igény (olvasói fogékonyság) és a profitorientált gazdasági szemlélet (pl. eladási adatok) mindenképpen ezt kívánják meg. Elég, ha csak megnézzük a legjobban fogyó napilapok eladási adatait, jól látható, hogy az ilyen, általában negatív szenzációra élezett lapok még az internet erősödésével is többszörös eladási adatokkal verik a „minőséginek” és „értékközvetítő” tartott lapokat. Nincs más választás tehát ez utóbbiak számára, mint kiemelni azokat a témákat, amik azonnal hatnak a közönségre.
Természetesen ezzel még nincs is semmi gond, a gond inkább abban leledzik, hogy a bulvár újságírás sajátos jellegéből eredően csak bizonyos témákra van kiélezve, amit erős egyszerűsítéssel, a hangsúlyok eltolásával és/vagy összemosásával, valamint sarkításokkal és egyedi véleményezéssel ér el és ily módon nem fektet túl sok hangsúlyt az objektivitásra, hiszen az pont a szenzáció élét tompítaná a hírnek. Ha tehát ez a fajta újságírás teret kap az amúgy minőségi, a köztudatban hitelesnek tartott újságokban, akkor az óriási károkozásra képes, mind az olvasók gondolkodásában, mind az akár alaptalanul hírbehozott résztvevőket tekintve. A hír megalapozottságát tekintve voltaképpen ez teljesen független dolog, hiszen ebben az újfajta rendszerben mindez – sajnos – teljesen másodlagos szempont. Az olvasó ugyanis joggal gondolhatja, hogy ami hírt ezekből a sajtótermékekből kap az megalapozott, gondosan ellenőrzött forrásból származó anyag, aminek hitelességéhez nem fér kétség. Ez a „hitelesség” persze gyakran elég ahhoz, hogy az közölt cikket más nyomdai és online orgánumok is - részben vagy egészében - ellenőrzés nélkül átvegyék. A rossz, sokszor megalapozatlan hír így egy pillanat alatt virulensé válik és a gyakran alaptalan vádakkal sértett pedig csak kapkodhat a feje után és ha bírja erővel/idővel/pénzzel, akkor futhat jogorvoslatért, majd pedig helyreigazításért az adott médiumokban. A probléma sajnos csak az, hogy a nap végén, de sok esetben csak az év végén (hiszen a helyreigazítás hónapokba is telhet) az olvasó úgysem a helyreigazítások számát látja vagy azok szövegét hallja majd vissza emlékezetében, hiszen a „Helyreigazítás” mégsem annyira kapós cím, hanem sokkal inkább az egykor jól és hosszan ültetett, hangzatos főcímeket, ami mind-mind az egykor pusztító lavinát alaptalanul elindító cikket jelzik.
De miért fontos mindez? Talán azért, mert a bulvárosodott sajtó ingerküszöbét nem mindig éri el a jó hír. És mi a jó hír? Nos, a jó hír az, hogy ez idáig több mint 30 helyreigazítási pert nyert meg az általam vezetett önkormányzat és személyem az ellenünk alaptalanul felhozott vádakkal szemben (Andrássy úti ingatlanok; Nagymező utcai mélygarázs; Hunyadi téri piac stb.). Remélem, mindez erőt ad mindazoknak, akik hasonló alaptalan vádaknak lettek, vannak, vagy épp lesznek kitéve, hogy merjenek - ha kell jogi úton is - szembeszállni ezzel az egyre növekvő, az általam tisztelt és becsben tartott „véleményszabadság” palástját rendre kihasználó erővel.
Az idáig sorra megnyert sajtóperek és helyreigazítások noha a mi igazunkat támasztják alá, csekély vigaszt nyújtatnak, hiszen aligha tüntetik el a hírnevünkön esett csorbát. Ezek a perek egyben sajnos azt is jól példázzák, hogy valami nem éppen a legjobb irányba halad ezen a téren és csak remélni tudjuk, hogy ez a bulvárosodás kártékony hatása idővel elmúlik, jóra fordul és a jó hírnek, az alaptalan vádakat tisztázó hírnek is lesz akkora keletje, mint manapság a rossz hírnek van. Bizakodásra adjon okot, hogy az etikus újságírásról korábban megfogalmazott elvárásaimmal nem vagyok egyedül, hiszen a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága (MÚOSz EB) nyílt levelében is hasonló véleményen van. [esetleg link a MUOSz nyilt levelére, véleményre]
Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb megfogan mindez, hiszen – és most csak idézni tudom a MÚOSz elnökségét – „csak közös fellépéssel lehet gátat vetni a közélet durvulásának, a rágalmazás, a becsületsértés, az etikát súlyosan sértő újságírói viselkedés terjedésének.”
Ebben a bejegyzésben egy még május végén a Népszabadságban megjelent cikk (melyet IDE kattintva érhet el) kapcsán kezdtem összegyűjteni gondolataimat az Andrássy útról.
Ahogy azon tűnődtem, hogy milyen munkálatok és folyamatok zajlanak mostanság a kerület eme, a világörökség részét is képző ékszeme körül, számos olyan dolog jutott eszembe az Andrássy út története kapcsán - elődeinkre tekintve -, amely ha nem is elgondolkodtató, de mindenképp mosolygásra adhat okot, legyen szó politikáról, kritikáról vagy éppen a lakókörnyezetben élők átmeneti nehézségeit illetően. De mire is gondolok voltaképpen.
Ha pusztán az Andrássy út közel 140 éves történetére visszatekintek, a kezdeti nehézségekre és a megvalósítás során kialakult sokszor lehetetlen körülményre, számos ponton párhuzamot találok felfedezni - ami engem optimizmussal tölt el -, hiszen ha a régi honatyáinknak sikerült egy ilyen grandiózus örökséget létrehozni, akkor nekünk, a megőrzéssel és rehabilitációval felruházott utókornak sem szabad megtántorodnunk az olykor megoldhatatlannak tűnő helyzetektől, amit ez a feladat reánk ró.
Több zöldet!
Az Andrássy út létrejötte már a reformkor idején sem volt zökkenőmentes. A mai sugárút névadója id. Andrássy Gyula miniszter számos kezdeti nehézséggel kellett, hogy szembenézzen, már jóval azelőtt, hogy az első járdakövet elhelyezték volna. Annak ellenére, hogy a város növekedése és az utak egyre növekvő terheltsége mindinkább szükségessé tette egy új sugárút létrejöttét, sokan ellenezték azt mondván: „az új út nem illeszkedne „praktikusan” a meglévő úthálózatba”.
Ugyan tehermentesítette az addigra érszűkületben szenvedő fő közlekedési vonalként használt Király utcát, de nem volt közvetlen kapcsolata a főbb országutakkal. Ha ma a Király utcára tekintünk egy percig sem vitatható, hogy az akkori, új by-pass megoldás elsődleges célja Terézváros vérkeringésének frissítése volt, egy olyan megoldással, amely nem csak a közlekedési zsúfoltságra talál megoldást, hanem a tömött kis utcákat is újra levegővel tölti meg egy élhető európai nagyváros vízióját előre vetítve.
Örömmel tölt el, hogy a Király utca nemrég lezárult re-felújítása ismét élhető, kellemes sétáló és közlekedési látványossággá tette Terézváros egykoron is sokat látott, nívós utcáját.
(Király utca)
Visszatérve az Andrássy útra, a kezdeti nehézségeket természetesen nem csak egy új város-koncepció elfogadtatása jelentette, hanem minden, a megvalósításhoz szükséges előfeltétel megteremtése is. Ide tartozik a munkálatokhoz szükséges pénz forrásának felkutatása. Amit ma állami támogatásból és Európai Uniós támogatással szokás megoldani, akkor állami támogatással és különböző hitelszerződések megkötésével sikerült rendezni. A visszatérítésről és a további fejlesztésről pedig javarészt az újonnan keletkezett nagy értékű ingatlanok eladásából befolyó pénzek szolgáltak. Ez az elv lényegében ma sincs másképp, erre jó példa a jelölt cikkben már említett és szintén sokszor kritizált Andrássy út 47. szám alatti ingatlan újrahasznosítása.
Az 1871-72-ben elkezdődő építkezések természetesen, nagy hatással voltak a környéken lakók mindennapjaira, hiszen több tízezer ember addigi otthona szűnt meg. A terveknek tehát akkor is - ahogyan ma is - úgy kellett létrejönnie, hogy a megszűnő épületek lakói a kisajátítások következtében ne károsuljanak. Ez szintén párhuzamba állítható a mával, hiszen annak ellenére, hogy e tekintetben rendre alaptalan vádak érnek bennünket (jószerint politikai rosszakaróink sugalmazására), bizton állíthatom, hogy ahogyan elődeink idején, úgy ma is, mindig a kerületben lakók érdekeit szem előtt tartva zajlanak az ilyen jellegű újrahasznosítási/rehabilitációs és egyéb folyamatok.
Ha folytatjuk a történelmi visszatekintést és a további párhuzamok keresését, akkor abban az időben — és ez sokkal inkább egy negatív párhuzam — ahogy ma is, az akkori pozitív folyamatokba, városépítő elgondolásokba is beleszólt a nemzetközi gazdasági helyzet. 1873. május 3-a, azóta „fekete péntekként” a történelembe vonult nap után nem sokat kellett várni, hogy Bécs után Budapestre, Magyarországra is elérjen a válság.
Ennek akkori hozadéka volt a tejes beruházás lelassulása, ami sajnos ma sincsen másképp. Rengeteg ipari beruházás és építkezés szenvedi a pillanatnyi gazdasági helyzet viszonytagságait. Szerencsére - még a szerencsétlen gazdasági helyzet ellenére is - számos olyan kezdeményezésről tudunk beszámolni a kerületben, ami a gazdasági helyzettől függetlenül folyamatban van és sikeresnek mondható. Ezek szinte mindegyike a különböző szolgáltatásokhoz kapcsolódó, a lakosok kulturális és szociális életszínvonalát hivatottak növelni. (részletek szintén a linkelt cikkben)
(Oktogon)
Ha ma az Andrássy útra tekintünk, jól látható, hogy az egykor megfontolt — még mai szemmel is „zöld”-nek aposztrofálható — várostervezési irányelveket szem előtt tartva – legalább úgy, mint egy megmásíthatatlan Alkotmányt -, a mai környezet hasonló problémákkal szembesül, mint egykoron a Király utca, tehát a város eme meghatározó verőere egyre kevésbé bírja el a ránehezedő forgalmi terhelést. Ennek az állapotnak természetesen a környéken folyó egyéb beruházások sem kedveznek. (lásd: Margit-híd feújítása)
(Andrássy út)
A hosszú távú cél tehát egy olyan, továbbra is élhető, „zöld-központú” közlekedési stratégia kialakítása - a meglévő sugárút megőrzése és fejlesztése mellett -, amely előtérbe helyezi és támogatja az alternatív közlekedési módokat (lásd: biciklis, tömegközlekedési platformok stb.).
Ehhez persze nem csak a városvezetés részéről szükséges elkötelezettség és intenció, hanem sokkal inkább az itt élők, a nap, mint nap autóval közlekedők gondolkodásmódjában szükséges elindítani a változást - hangsúlyozottan közös erőből, egymást ösztönözve az alternatív közlekedési módok használatára. Ez az, ami hosszú távon sikerre vezet és továbbra is élhetővé teszi az Andrássy utat a jövő számára.
Ami pedig a megelőző, kiinduló gondolatként felhozott pozitív és negatív történelmi párhuzamokat illeti, engem összességében bizakodással és megnyugvással tölt el. Bízom benne, hogy idővel az Andrássy utat körülvevő zaj és moraj elmúlik és felváltja a büszkeséggel és örömmel teli békesség.
Néhány képet kiválasztottam az elmúlt hetek két sikeres rendezvényéről: a III. Nemzeti Vágtáról és a Terézvárosi Nyárköszöntőről. Úgy gondolom, ezek jól jelképezik, milyen fantasztikus hangulat és színes program jellemezte e programokat.
Míg a Vágtán az Operettszínház művészei adtak elő musical- és operettrészleteket a terézvárosi Önkormányzat vendégeként a sátrunk előtt, addig a kerület fiataljainak szervezett könnyűzenei eseményen a diákok által kiválasztott előadók léptek fel, SP, LL Junior tánciskolája, Boda Evelin a Derko tehetséges tanulója, valamint az Anti Fitness Club.
Terveink szerint a nyár folyamán számos, az Önkormányzat által szervezett kulturális programon találkozunk. Ne feledjék, júliusban indul a Komédiás Kávéházban a Terézvárosi Kabaré! Az ingyenes programsorozatról bővebb információt a www.terezvarosikabare.hu honlapon találhatnak.
További szép hetet mindenkinek!
...és természetesen sok jó meccset a labdarúgó világbajnokságon!
Örömmel írhatom meg blogomon, hogy utólag is úgy vélem, nagyon jó ötlet volt a Vágtán való jelenlét, részvétel. Nagyszerű hangulatban telt a hétvége és jó volt látni az emberek arcán a mosolyt. A kellemes légkörben végül rögtönzött fogadóórát is tartottam a kedves érdeklődök számára.
Természetesen - amint lehetőség nyílik rá - a rendezvényről készült képeket is közzéteszem blogoldalamon.
Egy kis ízelítő gyanánt álljon itt a Népszava cikke a Vágtáról.
Dübörögtek a paták egész hétvégén
Óriási tömeget vonzott idén is a Nemzeti Vágta. A tikkasztó meleg ellenére minden erejüket felhasználva küzdöttek az egyes települések lovasai. A korhű jelmezek, a tüzes vágta, valamint a jótékonysági lovasfutam a közönséget szórakoztatta, amíg a versenyzők a díszkardért és 20 millió forintért versengtek.
A III. Nemzeti Vágta újfent sok érdeklődőt vonzott a Hősök terére. Az előző évekhez hasonlóan ismét Terézváros biztosított helyet az egyes településeknek, amelyek különböző sátrakban mutathatták be kultúrájukat, nevezetességeiket - nyilatkozta lapunknak Verók István, VI. kerület polgármestere. Hozzátette: idén nagy meglepetés érte a kerületet. Ugyanis az Alexandra könyvkiadó felajánlotta, hogy mint szponzor befizeti a kétmillió forintos nevezési díjat, így Terézváros is indulhatott a nemzeti lovas vágtán. Nevető, az egyik legismertebb ló már tavaly is bemutatkozott a nagyközönségnek. Mivel a nevezési díj kifizetése nagyon megterhelő lenne az önkormányzatnak, így jövőre is csak akkor tudunk jelen lenni a versenyen, ha sikerül szponzort találni - fejtette ki Verók István.
A versenyen összesen 72 település lovasai indultak annak reményében, hogy elnyerjék az első helyezettnek járó 20 millió forintot, illetve egy éven át birtokolhassák a Nemzeti Vágta díszkardját. Nagy öröm számunkra, hogy határon túli magyar települések is képviseltetik magukat az idei versenyen - mondta nyitóbeszédében Székely Tibor, Vágta kapitány. Hozzátette: Két évvel ezelőtt Mátyás király előtt tisztelegtek a Nemzeti Vágta résztvevői, tavaly 1848 gyermekhősei, és a nádorhuszárok előtt hajtottak fejet, 2010-ben pedig gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar a Nemzeti Vágta vezérlő csillaga.
A futamok kora délután kezdődtek el a Kishuszár vágtával, ami a fiatalabb korosztálynak kínált lehetőséget tudásuk megcsillogtatására. Már az első csoportban sajnálatos baleset történt, az egyik fiatal versenyző leesett a lóról, és paripája nélküle száguldott végig a pályán. Szerencsére a zsoké nem sérült meg. A Kishuszár vágta után kezdődtek el az előfutamok, melyek során 12 csoport küzdelmét láthatták az érdeklődők. Mindegyikből az első két helyezett jutott tovább a középfutamokra.
A versenyek egészen estig tartottak, a zsokék, és lovaik a fullasztó meleg ellenére is kitartóan küzdöttek. Többen elkeseredtek, hiszen jobb eredményre számítottak, mások annak is örültek, hogy településük eljutott idáig. Rendkívül rossz volt a startolás, így már a kezdésnél időt vesztettünk - mondta érdeklődésünkre Csobán Antal, a Terézváros színeiben induló zsoké. Izgultam attól is, hogy előfordul a tavalyi eset, ugyanis Nevető volt az a ló, aki megrúgta a lovászt. A felkészülést a vágtára már másfél hónappal ezelőtt megkezdtük, naponta gyakoroltunk, és csak egy pihenőnapot kapott Nevető - tette hozzá Csobán Antal. Az eredményt illetően nem vagyok csalódott, hiszen a hatodik helyről indultunk, és harmadikként értünk a célvonalba, ám ez kevés volt ahhoz, hogy bejussunk a középfutamba. Jövőre azonban újra próbálkozunk, hiszen rendkívül jó volt a hangulat és a versenyszellem is.
Terézváros Önkormányzata idén sátrat állít a Nemzeti Vágtán. 2010. június 5-én és 6-án találkozhatnak az érdeklődők sátrunkkal a Vágta Korzón, az Andrássy út és Rippl-Rónai utca sarkán. Mindkét nap délután 13 és 15 óra között a Budapesti Operettszínház művészeivel „randevúzhatnak” az érdeklődők. Lesz Terézváros Kvíz, melyben 10, a kerületre vonatkozó kérdést kell megválaszolniuk a játékos kedvű látogatóknak.
Annak érdekében, hogy e kellemes, könnyed környezetben, kötetlen formában is találkozhassak a kerület lakosaival és a kedves olvasókkal, szombaton és vasárnap is kilátogatok sátrunkba. 15 órakor húzom ki kvízünk napi nyerteseit, akik értékes nyereményekért szállhatnak versenybe kérdéseink megválaszolásával.
Kérek minden kerületi lakost, látogasson meg bennünket, valamint úgy a helyszínen, mint otthon a képernyők előtt, szurkoljunk közösen kerületünk szép nevű lováért, Nevetőért, akit – mint a neve is mutatja – már a névadása is arra kötelez, hogy örömöt adjon.
A Népszabadság tegnapi számában megjelent cikket szeretném megosztani Önökkel. Az interjú teljes tartalmát elolvashatják blogoldalamon.
„Valakiknek útban vagyunk”
Verók István a vádak természetéről, hátteréről, a kerület egyedülálló szociális hálójáról
Az egykori kormánynegyed területének beépítéséért folyó küzdelmet sejti a Terézváros elleni ügyészségi vizsgálatok hátterében Verók István, a kerület harmadik ciklusára készülő szocialista polgármestere.
– Terézváros neve az utóbbi másfél évben egyenlővé vált a botránykerület fogalmával.Elég csak az Andrássy úti palotaügyeket, az ügyészségi vizsgálatokat említeni. Ön mindannyiszor cáfol, de ez kevésnek tűnik. Tényleg alaptalanok lennének a vádak?
– Eddig harminc sajtópert nyertünk az úgynevezett Andrássy úti paloták ügyében. Nyilvánvaló, hogy egy „jól bedobott” gyanúsítgatás azonnal eléri a média és a közvélemény ingerküszöbét. Jóllehet sokszor, s tényekkel cáfoltam a gyanúsításokat, ám ez már senkit nem érdekel. Nem akarom viszonvádakkal megkerülni a kérdést, de más önkormányzatok szocialista képviselőitől hallom, a fideszes vezetésű testületeknél milyen „különös” eljárások zajlanak, milyen elképesztő döntések születnek. Annyira persze nem vagyok naiv, hogy a kreált ügyek mögött ne sejtsem a politikai-üzleti szándékot. Biztosra veszem, hogy a VI. kerület jelenlegi szocialista-szabad demokrata vezetésének a szétzúzása, ellehetetlenítése áll a háttérben. Jelenleg itt található Budapest egyik legértékesebb ingatlanegyüttese, a Nyugati pályaudvar mögötti volt kormányzati negyed állami területe, a tervek szerint kibővítve egészen a Dózsa György útig. Nagyjából azután kezdődtek el a vádaskodások és a vizsgálatok, miután ez a projekt leállt, s én kijelentettem: a kormányzati negyed előkészítése során kialkudott feltételeken a jövőben sem szándékozunk lazítani. Magyarán: ezentúl is csak a mi bevonásunkkal, a beruházóval, valamint az állammal, illetve a fővárossal közös érdekek mentén vagyunk hajlandók a kerületi szabályozási terv módosítására a Nyugati pályaudvar teljes területére. Ragaszkodunk a beépítés olyan mértékéhez, hogy biztosíthassuk az amúgy is minimális zöldfelülettel rendelkező kerület légátjárását. Továbbra is szeretnénk, ha egy jelentős, számos szabadidős és sportigényt kielégítő közpark épülne a területen. Ha a saját elképzeléseinkre nem kapunk garanciákat, úgy változtatási tilalmat rendelünk el a területre, amivel viszont megakadályozzuk a számunkra elfogadhatatlan beépítést. Ez persze nyilvánvalóan komoly érdekeket sérthet, hiszen az elmúlt időszakban több elképzelés is napvilágot látott a tervezett fejlesztésekről. Mivel valakiknek útban vagyunk, kézenfekvőnek tűnik a mi besározásunkkal megszerezni a terézvárosi önkormányzat feletti ellenőrzést.
– Lehet, de az Andrássy út esetében az egyik vád, hogy az önkormányzat jóval áron alul értékesítette ezeket a milliárdos értékű műemlék épületeket.
– Hadd kezdjem messzebbről, hiszen rajtunk, rajtam csattan az ostor, miközben 2002-es hivatalba lépésemkor csupán megörököltem azt a helyzetet, ami máig a VI. kerület egyik legrosszabb döntéséből fakadt. Nagyjából tíz Andrássy úti házról van szó, melyeket a ’90-es években még a jobboldali vezetésű önkormányzat kért és kapott meg az illetékes vagyonátadó bizottságtól, majd később hozzákezdett az értékesítésükhöz a kerület 2000-ben megszületett vagyonrendelete alapján. Pénz hiányában nem is tehetett másképp.
– De amikor ön hivatalba lépett, miért nem kezdeményezte a paloták visszaadását?
– Azért, mert a rendszer nem így működik, a vagyonátadás ugyanis egyirányú, azaz ezeket már nem lehet visszaadni az államnak. Ha egyszer megkaptuk, a miénk. Hozzáteszem, sohasem volt kötelező átvenni az épületeket, ma is vannak ilyen házak, de köszönjük, nem kérjük őket. Pláne, hogy a vagyonátadásnak az volt a feltétele, hogy a később világörökségi területen található műemlék épületeket – sok százmilliós bírság terhe mellett – 10 éven belül fel kell újítani. Ez legalább tizenöt-húszmilliárdos összeget jelentett volna, tekintettel a tragikusan rossz műszaki-gépészeti állapotokra, s hogy az amúgy sem olcsó rekonstrukciót a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkötései alapján kell végrehajtani. Ennek ellentételezését a lakókra lehetetlenség ráterhelni egy óriási mértékű lakbéremeléssel. Az önkormányzatnak tehát forrás híján három lehetősége maradt: pályázati pénzeket szerez, így indultak a PEA-n, (európai uniós pályázatelőkészítő pályázat), de nem sikerült, hisz messze voltak még az uniós források. A másik a hitelfelvétel, amivel viszont vállalhatatlan adósságspirálba kerültünk volna. Maradt tehát az értékesítés, első körben úgy, hogy a tetőterek beépítéséért és értékesítéséért cserébe a vállalkozó elvégezte volna a házfelújításokat. Ám a műemlékvédelmi hivatal csak udvarra néző ablakokat engedélyezett, ez viszont egyetlen befektetőt sem vonzott. A KÖH ráadásul ma is csak az egyben történő eladáshoz járul hozzá, tehát gondoskodni kell az összes bérlő kihelyezéséről, magyarán a bérlemények pénzbeli megváltásáról. Mivel az önkormányzatnak erre sincs pénze, ráadásul a piaci érték legfeljebb 75 százalékát fizetheti ki a lakóknak, a legjobb döntés a garanciákkal történő eladás volt. Ennek lényege – vegyük például a sokat emlegetett Andrássy út 47.-et –, hogy a külső szakértővel felértékelt épületet forgalmi értéken, 150 millió forintért eladjuk a vállalkozónak, akinek kikötjük, hogy az összes bérlővel egyenként kell megegyeznie, s addig lakbért sem emelhet. Ezzel az eszközzel tehát nem gyakorolhat nyomást a bérlőkre, akik viszont sok esetben még a piaci árnál is sokkal többet tudnak kicsikarni a beruházótól. Bérleményük áráért másutt tulajdont tudnak vásárolni. A befektetőnek ezután természetesen a házfelújítást is el kell végeznie. Erre már van is példa, s remélem, a többit is sikerül ily módon megmenteni az utókornak. Mindez tehát úgy valósult meg, hogy egy fillérünkbe sem került, sőt csak az Andrássy út 47. esetében 150 millióval gyarapodott a kerület. Azt hiszem, ez minden, csak nem vagyonvesztés. Az pedig több mint érdekes, hogy a konstrukciót csak 2002-ig, tehát az én polgármesterségemre kiterjedően vizsgálja az ügyészség, az azt megelőző fideszes eladásokat nem firtatja. Az ő gyanúsításukkal hamar kipukkadna a lufi. Az Andrássy út 47.-ről nyár elején születhet ítélet, bízom abban, hogy a bíróság nekünk ad igazat.
– E konstrukció miatt tavaly év elején lényegében a teljes MSZP–SZDSZ-frakciót meggyanúsította az ügyészség. Ez hogyan érintette önöket?
– A képviselők a szakértő által megállapított, a kerületi bizottságok által véleményezett, megalapozott előterjesztésről döntöttek, így őket nem lehet számon kérni, pláne nem a kollektív bűnösség elve alapján. Ez utóbbi csak diktatúrákban lehetséges, ezért a gyanúsítás miatt azonnal az Alkotmánybírósághoz fordultunk, amelyik befogadta és szignálta az ügyünket, de határozat egyelőre nem született. Egyébként korábban számos bérlő pert indított ellenünk az eladások miatt, ám amikor jó feltételekkel megegyeztek a befektetővel, visszaléptek. Ma az ügyészség egyedüliként próbál hadakozni ellenünk, minden alap nélkül.
– Hasonlóan nagy port vert fel a Király utca 40. ügye. Ennek végül mi lett a sorsa?
– Bebizonyosodott, hogy az Óvás Egyesület és a Védegylet alaptalanul kiáltott farkast. A védett épület felújításával párhuzamosan, a mögötte lévő telken megtörténik a beruházó által vállalt, ezer négyzetméteres Szépkorúak Házának a kivitelezése. Az építési engedélyezés folyamatban van, hamarosan kezdődhet a beruházás.
– Mindezekből az tűnik ki, hogy továbbra is bízik a választóiban, a vádak nem szegték kedvét. Ősszel harmadjára is megméretteti magát?
– Mivel tökéletesen meg vagyok győződve döntéseim helyességéről és jogszerűségéről, nincs miért meghátrálnom. Sőt, számos programot szeretnék folytatni, újabbakat elindítani a következő ciklusban. Bízom abban, hogy bebizonyosodik a támadások megalapozatlansága, a terézvárosiak pedig értékelni fogják mindazt, amit az elmúlt nyolc évben tettünk. Büszkén állíthatom, hogy Terézváros egy valóban lakosságbarát önkormányzat. Önként vállalt feladatainkra évente több tízmillió forintot költünk, s erről idén sem mondunk le, amikor a költségvetési támogatás is jóval kevesebb, s a fővárosi forrásmegosztásból is jóval szerényebb összeggel részesültünk. Nem véletlenül nyertük el 2007-ben a szociális minisztérium és az önkormányzati tárca díját, az Idősbarát önkormányzat címet. Budapesten először mi találtuk ki a Szépkorúak kártyáját, az ötletet később sok kerület átvette. Minden 60 év fölötti lakosunk megkapja a kártyát, amellyel – a kereskedelmi kamara közreműködésének köszönhetően – Budapest-szerte négyezer elfogadóhelyen vásárolhatnak kedvezményesen. Emellett a VI. kerületi üzletekben 10–25 százalékos kedvezményt kapnak, évente négy alkalommal pedig ingyenesen tekinthetik meg bármelyik kerületi produkciót, kezdve az Operettszínházétól az Operaházéig. A választék bőséges, hiszen 14 színházunkkal, két művészeti egyetemünkkel, számos galériánkkal, kiállítótermünkkel és rendezvényünkkel Budapest kulturális fővárosa vagyunk, s ezt szeretnénk a lakosaink javára is fordítani. Épp ezért minden gyereket 18 éves koráig évente egyszer szintén ingyen elviszünk egy színielőadásra. A fiataloknak Ifjúsági kártyát bocsátottunk ki, amellyel az idősekéhez hasonló kedvezményeket kaphatnak. Hatvan, nyelveket beszélő diáknak pedig nyaranta munkalehetőséget biztosítunk: a kerület négy információs pontján két hónapig részt vehetnek a turisták tájékoztatásában. Talán az egyik legnagyobb vívmányunk mégis az élelmiszersegély-programunk, melyet négy éve indítottunk. Terézváros önálló szolidaritási központot nyitott, az Európai Élelmiszerbanktól érkező – eddig több mint 400 tonnányi – ingyenes élelmiszert ezen keresztül adjuk tovább a rászorulóknak. Ez nem kevés logisztikát, szervezést igényel sok millió forintért, de erről a lehetőségről a jövőben sem mondhatunk le. Kéthetente sok száz család jut ingyen élelmiszerhez. Nem kérünk sem jövedelemigazolást, s az sem feltétel, hogy valaki rendszeres szociális segélyben részesüljön, az egyetlen megkötés, hogy kerületi lakos legyen. Bárki, aki betér a központba, megkapja a csomagot. És mielőtt bárki szemfényvesztésnek tartaná, hozzáteszem: ezek kiváló minőségű, friss áruk, originált élelmiszerek, szó nincs arról, hogy lejárt szavatosságú termékeket küldenének Nyugat-Európából. Kezdetben sokan szégyenlősen lemondtak a lehetőségről, amit ma már nem tekintenek alamizsnának. Nagyon sok, évente összesen 2500 családnak, nagyjából kilenc-tízezer embernek, tehát a kerületben élők egyhatodának tudunk így segíteni. És hadd említsem meg még az ingyenes angol- és számítógépes tanfolyamainkat, az előbbin eddig háromezren vettek részt, többen nyelvvizsgát is tudtak tenni, utóbbira viszont újabban előjegyzést kell felvenni, mivel olyannyira népszerű, hogy az iskolai tantermek és a számítógépek nem bírják el a folyamatos oktatást.
– A sokat bírált tavalyi csendrendeletet végül módosította a kerület, utána pedig neves művészek „arcával” elindult a Csendet kérünk!-kampány.Most mindenki elégedett?
– A vitát kiváltó szigorítást az ott lakók védelmében kezdeményezte az egyik képviselőnk. Talán körültekintőbben is eljárhattunk volna, de a módosítással kiküszöböltük ezt a hibát. Az összes érintett bevonásával egyeztetés indult, ennek eredménye, hogy ma bármelyik üzlet akár reggelig is nyitva tarthat, ha ahhoz a lakók is hozzájárulnak. A vendéglősök saját etikai kódexük alapján, önkorlátozással óvják jó hírüket, az általuk finanszírozott rendőrökkel pedig az utcai rendet. Eddig jól működött a rendszer, s ebben bízom a jövőre nézve is, igaz, a valódi szezon még csak most kezdődik.
– Említette a pesti Brodwayt. A színházjárók sokat panaszkodnak a parkolásra, ezen segíthetne egy egységes teátrumnegyed kialakítása, akár úgy, hogy a Nagymező utcából – a jelenlegi torzó megoldás helyett – valódi sétálóutca születik, biztosítva a lakók és a célforgalom parkolását. Van erre elképzelésük?
– A színházkorzó második lépése lett volna a Nagymező utcai mélygarázs fölé készülő sétálóutca. Csakhogy olyan komoly lakossági tiltakozás lett az ügyből, hogy ez egyelőre nincs napirenden. Ugyanakkor belátható időn belül szükség lesz egy drasztikus forgalomkorlátozásra, erről a következő ciklusban mindenképp egyeztetést kezdeményezek a fővárossal. Valamilyen módon ugyanis ki kell szorítani az autósforgalmat az amúgy is fuldokló Terézvárosból. Az állam, a főváros és több kerület összefogásával újra elő kell venni az ’56-osok tere alatti, több ezer férőhelyes mélygarázs tervét. Ezzel a Hungária körútnál gyakorlatilag meghúzható lenne a korlátozási övezet első határa, a második határ a Dózsa György útig tartana, innen befelé pedig szigorúbb lehetne a behajtás, vagy teljes tilalom lenne a belváros irányába.
– Ha újra lehetőséget kap, polgármesterként mit szeretne mindenképp megvalósítani?
– Amit biztosan nem szeretnék, hogy egy 232 éves városrész, mint amilyen a VI. kerület, elvesztené az önállóságát az önkormányzatok átalakításával. Aminek viszont nagyon örülnék, a volt kormányzati negyed közparkosítása lenne. Nem az ingatlanfejlesztést ellenzem, hanem az ésszerű beépítést szorgalmazom szellős megoldásokkal, a zöldfelület növelésével. Erre a kerület sűrű beépítettsége miatt más lehetőségünk nem nagyon maradt.
A Terézvárosi Önkormányzat immáron harmadik alkalommal szervezte meg a Terézvárosi ovis torna elnevezésű sportprogramját, amelyen a kerület óvodásai vesznek részt különböző sorversenyeken, ügyességi játékokban. Természetesen minden indulót díjaztunk - gyermeket és intézményt egyaránt. Öröm volt látni a büszkeséget, az örömöt az arcokon.
Remélem, részben ennek az eseménynek is köszönhetően a fiatalok életében kiemelt szerepet kap majd a mozgás, a sport.
De úgy gondolom, minden szónál többet érnek a rendezvényen készült hangulatos képek...
(a képekre kattintva meg lehet őket nagyban is tekinteni)
Kicsit sajnálom, hogy alig debütáló blogom soron következő posztjában egy olyan ügy apropóján kell összegyűjtsem gondolataim, amit összetettsége miatt talán lehetetlen is egy blogbejegyzés formájában teljes egészében bemutatni, ahogyan azt szintén nem lehet egy, de akár több újságcikk betördelt keretei között, a maga minden árnyalatával és aspektusával egészében bemutatni. Ezért nem is kívánom a lehetetlent, de ha már úgyis a személyes, szabad megnyilatkozás eme formája (a blog) adja magát számomra is, inkább megosztanám gondolataimat a szóban forgó üggyel/ügyekkel és az alapvető félreértés(ek) okával kapcsolatban.
Természetesen a szólás szabadsága alapvető alkotmányos joga mindenkinek, ahogyan mindenkit (a politikust is) megillet, hogy az őt ért vádakkal szemben meghatározott jogi keretek között fellépjen és védekezzen, védelmet kapjon az ellene felhozott alaptalan vádakkal szemben.
Polgármesterként feladatatom, hogy az általam képviselt kerület ügyeit a legjobb tudásom szerint, megfelelő szakmai háttérrel és szakértői támogatással, a többség érdekében érvényesítsem. Ide tartozik a közrend megőrzése, a köztisztaság megtartása, a városi területrendezéssel kapcsolatos ügyek és megannyi más dolog. Nyilvánvaló és érthető, hogy ezek az ügyek, mint célok relatíve nagyobb támogatottsággal bírnak, mintsem maguk a folyamatok, amik a célok eléréséhez vezetnek.
Hogy csak egy városi példával éljek, nyilván senki sem szereti a lakása környékén dolgozó munkagépek dübörgését, a szomszédos lakóházakban vagy az építkezések miatti kellemetlenségeket, forgalmi dugókat stb. városi szinten, de nyilvánvaló, hogy mindennek hozadékával kapcsolatosan már sokkal kevesebbeknek van és lesz majd ellenérzése, ha a távlatokat nézzük. Bízom benne, hogy a kerületben végbemenő folyamatok - hiszen hasonló, átgondolt és jó céllal vezéreltek - hosszú távon mindenkiben kölcsönös elfogadottságra találnak majd.
Hiszek a személyes meggyőzés és kapcsolat erejében, illetve abban, hogy nincsenek csak jó és csak rossz emberek. Ami az újságírást illeti, azt gondolom, hogy a valóban objektív és hiteles újságírásnak törekednie kell arra, hogy a lehetőségekhez mérten, egy adott témát úgy dolgozzon fel, tegyen "közzé", hogy az adott témában érintett minden fél szempontját és véleményét figyelembe veszi és kikéri. Így talán azok is relatíve nagyobb rálátást kapnak az adott témára, akik nem rendelkeznek kellő helyi vonatkozású előismerettel. Hiszen a félbevágott alma is, ha csak bizonyos szemszögből nézünk rá egésznek tűnhet, ahogy az autóknak sem feltétlenül két kereke van, csak azért mert jobbról vagy balról tekintünk rá. A minőségi, objektív újságírás valahol talán ezt a percepcióból eredő zavart is hivatott megszűntetni és tisztázni.
Ami a politikai indíttatású vádaskodásokat illeti, ebben a blogban nem kívánok reagálni rájuk, csupán remélni tudom, hogy az érintettek inkább előbb, mint utóbb belátják, hogy igenis van különbség a szólásszabadság és a vádaskodás között, ahogy különbség van a "védegylet" és a "vádegylet" szavak jelentése között is.
A bejegyzés a következő rádióinterjú apropóján született:
Bevallom, már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy Én is vezessek egy állandó virtuális naplót, de ennek megvalósítása valahogy mindig elmaradt, egész pontosan váratott magára. Az első, szárnybontogató blogbejegyzéseimet két évvel ezelőtt kezdtem publikálni, de akkori teendőim miatt — idő hiányában— csupán néhány bejegyzést sikerült végleges formában közzétennem. Most azonban eljött az idő és immáron rendszeresen osztom meg gondolataimat és Terézváros ügyeit mindazokkal, akik érdeklődéssel követik majd ezt a naplót. Több éve működő online fogadóóráim után, remélem újfent sikerül eredményesen kihasználni az internet nyújtotta lehetőségeket.
A személyes véleményalkotáson túl ezen az oldalon szeretném elhelyezni azokat a képeket, kisfilmeket is, amelyek munkám során születtek, készültek, ezzel is árnyaltabbá, még színesebbé téve a képek és filmek közti sorokat, gondolatokat. Terveim szerint azonban nem csak a kerület történései kapnak majd itt helyet, hanem minden más, ami érinti Terézvárost, amely érdekelheti az olvasót. Végezetül, időről-időre, ha és amennyiben az aktualitás úgy hozza, szeretnék személyes élményeket is megosztani Önökkel (például könyvekről, utazásokról, zenéről stb.), és persze a világ történéseivel kapcsolatos gondolataimat is közzé teszem majd.
Így talán könnyedebb stílusban fejthetem ki véleményemet a Terézvárost érintő ügyekről, a körülöttünk zajló eseményekről, a mindennapokról.
Bár nem ez az elsődleges célom, de titkon bízom benne, hogy az itt megjelenő bejegyzéseimet sokan fogják követni!
(Király utca)
– Eddig harminc sajtópert nyertünk az úgynevezett Andrássy úti paloták ügyében. Nyilvánvaló, hogy egy „jól bedobott” gyanúsítgatás azonnal eléri a média és a közvélemény ingerküszöbét. Jóllehet sokszor, s tényekkel cáfoltam a gyanúsításokat, ám ez már senkit nem érdekel. Nem akarom viszonvádakkal megkerülni a kérdést, de más önkormányzatok szocialista képviselőitől hallom, a fideszes vezetésű testületeknél milyen „különös” eljárások zajlanak, milyen elképesztő döntések születnek. Annyira persze nem vagyok naiv, hogy a kreált ügyek mögött ne sejtsem a politikai-üzleti szándékot. Biztosra veszem, hogy a VI. kerület jelenlegi szocialista-szabad demokrata vezetésének a szétzúzása, ellehetetlenítése áll a háttérben. Jelenleg itt található Budapest egyik legértékesebb ingatlanegyüttese, a Nyugati pályaudvar mögötti volt kormányzati negyed állami területe, a tervek szerint kibővítve egészen a Dózsa György útig. Nagyjából azután kezdődtek el a vádaskodások és a vizsgálatok, miután ez a projekt leállt, s én kijelentettem: a kormányzati negyed előkészítése során kialkudott feltételeken a jövőben sem szándékozunk lazítani. Magyarán: ezentúl is csak a mi bevonásunkkal, a beruházóval, valamint az állammal, illetve a fővárossal közös érdekek mentén vagyunk hajlandók a kerületi szabályozási terv módosítására a Nyugati pályaudvar teljes területére. Ragaszkodunk a beépítés olyan mértékéhez, hogy biztosíthassuk az amúgy is minimális zöldfelülettel rendelkező kerület légátjárását. Továbbra is szeretnénk, ha egy jelentős, számos szabadidős és sportigényt kielégítő közpark épülne a területen. Ha a saját elképzeléseinkre nem kapunk garanciákat, úgy változtatási tilalmat rendelünk el a területre, amivel viszont megakadályozzuk a számunkra elfogadhatatlan beépítést. Ez persze nyilvánvalóan komoly érdekeket sérthet, hiszen az elmúlt időszakban több elképzelés is napvilágot látott a tervezett fejlesztésekről. Mivel valakiknek útban vagyunk, kézenfekvőnek tűnik a mi besározásunkkal megszerezni a terézvárosi önkormányzat feletti ellenőrzést.
