Kicsit sajnálom, hogy alig debütáló blogom soron következő posztjában egy olyan ügy apropóján kell összegyűjtsem gondolataim, amit összetettsége miatt talán lehetetlen is egy blogbejegyzés formájában teljes egészében bemutatni, ahogyan azt szintén nem lehet egy, de akár több újságcikk betördelt keretei között, a maga minden árnyalatával és aspektusával egészében bemutatni. Ezért nem is kívánom a lehetetlent, de ha már úgyis a személyes, szabad megnyilatkozás eme formája (a blog) adja magát számomra is, inkább megosztanám gondolataimat a szóban forgó üggyel/ügyekkel és az alapvető félreértés(ek) okával kapcsolatban.

Természetesen a szólás szabadsága alapvető alkotmányos joga mindenkinek, ahogyan mindenkit (a politikust is) megillet, hogy az őt ért vádakkal szemben meghatározott jogi keretek között fellépjen és védekezzen, védelmet kapjon az ellene felhozott alaptalan vádakkal szemben.

Polgármesterként feladatatom, hogy az általam képviselt kerület ügyeit a legjobb tudásom szerint, megfelelő szakmai háttérrel és szakértői támogatással, a többség érdekében érvényesítsem. Ide tartozik a közrend megőrzése, a köztisztaság megtartása, a városi területrendezéssel  kapcsolatos ügyek és megannyi más dolog. Nyilvánvaló és érthető, hogy ezek az ügyek, mint célok relatíve nagyobb támogatottsággal bírnak, mintsem maguk a folyamatok, amik a célok eléréséhez vezetnek.

Hogy csak egy városi példával éljek, nyilván senki sem szereti a lakása környékén dolgozó munkagépek dübörgését, a szomszédos lakóházakban vagy az építkezések miatti kellemetlenségeket, forgalmi dugókat stb. városi szinten, de nyilvánvaló, hogy mindennek hozadékával kapcsolatosan már sokkal kevesebbeknek van és lesz majd ellenérzése, ha a távlatokat nézzük. Bízom benne, hogy a kerületben végbemenő folyamatok - hiszen hasonló, átgondolt és jó céllal vezéreltek - hosszú távon mindenkiben kölcsönös elfogadottságra találnak majd.

Hiszek a személyes meggyőzés és kapcsolat erejében, illetve abban, hogy nincsenek csak jó és csak rossz emberek. Ami az újságírást illeti, azt gondolom, hogy a valóban objektív és hiteles újságírásnak törekednie kell arra, hogy a lehetőségekhez mérten, egy adott témát úgy dolgozzon fel, tegyen "közzé", hogy az adott témában érintett minden fél szempontját és véleményét figyelembe veszi és kikéri. Így talán azok is relatíve nagyobb rálátást kapnak az adott témára, akik nem rendelkeznek kellő helyi vonatkozású előismerettel. Hiszen a félbevágott alma is, ha csak bizonyos szemszögből nézünk rá egésznek tűnhet, ahogy az autóknak sem feltétlenül két kereke van, csak azért mert jobbról vagy balról tekintünk rá. A minőségi, objektív újságírás valahol talán ezt a percepcióból eredő zavart is hivatott megszűntetni és tisztázni.

Ami a politikai indíttatású vádaskodásokat illeti, ebben a blogban nem kívánok reagálni rájuk, csupán remélni tudom, hogy az érintettek inkább előbb, mint utóbb belátják, hogy igenis van különbség a szólásszabadság és a vádaskodás között, ahogy különbség van a "védegylet" és a "vádegylet" szavak jelentése között is.

A bejegyzés a következő rádióinterjú apropóján született:

interjú - 1. rész

interjú - 2. rész

interjú - 3. rész

interjú - 4. rész