Ebben a bejegyzésben egy még május végén a Népszabadságban megjelent cikk (melyet IDE kattintva érhet el) kapcsán kezdtem összegyűjteni gondolataimat  az Andrássy útról.

Ahogy azon tűnődtem, hogy milyen munkálatok és folyamatok zajlanak mostanság a kerület eme, a világörökség részét is képző ékszeme körül, számos olyan dolog jutott eszembe az Andrássy út története kapcsán - elődeinkre tekintve -, amely ha nem is elgondolkodtató, de mindenképp mosolygásra adhat okot, legyen szó politikáról, kritikáról vagy éppen a lakókörnyezetben élők átmeneti nehézségeit illetően. De mire is gondolok voltaképpen.

Ha pusztán az Andrássy út közel 140 éves történetére visszatekintek, a kezdeti nehézségekre és a megvalósítás során kialakult sokszor lehetetlen körülményre, számos ponton párhuzamot találok felfedezni - ami engem optimizmussal tölt el -, hiszen ha a régi honatyáinknak sikerült egy ilyen grandiózus örökséget létrehozni, akkor nekünk, a megőrzéssel és rehabilitációval felruházott utókornak sem szabad megtántorodnunk az olykor megoldhatatlannak tűnő helyzetektől, amit ez a feladat reánk ró. 

Több zöldet!

Az Andrássy út létrejötte már a reformkor idején sem volt zökkenőmentes. A mai sugárút névadója id. Andrássy Gyula miniszter számos kezdeti nehézséggel kellett, hogy szembenézzen, már jóval azelőtt, hogy az első járdakövet elhelyezték volna. Annak ellenére, hogy a város növekedése és az utak egyre növekvő terheltsége mindinkább szükségessé tette egy új sugárút létrejöttét, sokan ellenezték azt mondván: „az új út nem illeszkedne „praktikusan” a meglévő úthálózatba”.

Ugyan tehermentesítette az addigra érszűkületben szenvedő fő közlekedési vonalként használt Király utcát, de nem volt közvetlen kapcsolata a főbb országutakkal. Ha ma a Király utcára tekintünk egy percig sem vitatható, hogy az akkori, új by-pass megoldás elsődleges célja Terézváros vérkeringésének frissítése volt, egy olyan megoldással, amely nem csak a közlekedési zsúfoltságra talál megoldást, hanem a tömött kis utcákat is újra levegővel tölti meg egy élhető európai nagyváros vízióját előre vetítve.

Örömmel tölt el, hogy a Király utca nemrég lezárult re-felújítása ismét élhető, kellemes sétáló és közlekedési látványossággá tette Terézváros egykoron is sokat látott, nívós utcáját.

(Király utca)

Visszatérve az Andrássy útra, a kezdeti nehézségeket természetesen nem csak egy új város-koncepció elfogadtatása jelentette, hanem minden, a megvalósításhoz szükséges előfeltétel megteremtése is. Ide tartozik a munkálatokhoz szükséges pénz forrásának felkutatása. Amit ma állami támogatásból és Európai Uniós támogatással szokás megoldani, akkor állami támogatással és különböző hitelszerződések megkötésével sikerült rendezni. A visszatérítésről és a további fejlesztésről pedig javarészt az újonnan keletkezett nagy értékű ingatlanok eladásából befolyó pénzek szolgáltak. Ez az elv lényegében ma sincs másképp, erre jó példa a jelölt cikkben már említett és szintén sokszor kritizált Andrássy út 47. szám alatti ingatlan újrahasznosítása.

Az 1871-72-ben elkezdődő építkezések természetesen, nagy hatással voltak a környéken lakók mindennapjaira, hiszen több tízezer ember addigi otthona szűnt meg. A terveknek tehát akkor is - ahogyan ma is - úgy kellett létrejönnie, hogy a megszűnő épületek lakói a kisajátítások következtében ne károsuljanak. Ez szintén párhuzamba állítható a mával, hiszen annak ellenére, hogy e tekintetben rendre alaptalan vádak érnek bennünket (jószerint politikai rosszakaróink sugalmazására), bizton állíthatom, hogy ahogyan elődeink idején, úgy ma is, mindig a kerületben lakók érdekeit szem előtt tartva zajlanak az ilyen jellegű újrahasznosítási/rehabilitációs és egyéb folyamatok. 

Ha folytatjuk a történelmi visszatekintést és a további párhuzamok keresését, akkor abban az időben — és ez sokkal inkább egy negatív párhuzam — ahogy ma is, az akkori pozitív folyamatokba, városépítő elgondolásokba is beleszólt a nemzetközi gazdasági helyzet. 1873. május 3-a, azóta „fekete péntekként” a történelembe vonult nap után nem sokat kellett várni, hogy Bécs után Budapestre, Magyarországra is elérjen a válság.

Ennek akkori hozadéka volt a tejes beruházás lelassulása, ami sajnos ma sincsen másképp. Rengeteg ipari beruházás és építkezés szenvedi a pillanatnyi gazdasági helyzet viszonytagságait. Szerencsére - még a szerencsétlen gazdasági helyzet ellenére is - számos olyan kezdeményezésről tudunk beszámolni a kerületben, ami a gazdasági helyzettől függetlenül folyamatban van és sikeresnek mondható. Ezek szinte mindegyike a különböző szolgáltatásokhoz kapcsolódó, a lakosok kulturális és szociális életszínvonalát hivatottak növelni. (részletek szintén a linkelt cikkben)

(Oktogon)

Ha ma az Andrássy útra tekintünk, jól látható, hogy az egykor megfontolt — még mai szemmel is „zöld”-nek aposztrofálható — várostervezési irányelveket szem előtt tartva – legalább úgy, mint egy megmásíthatatlan Alkotmányt -, a mai környezet hasonló problémákkal szembesül, mint egykoron a Király utca, tehát a város eme meghatározó verőere egyre kevésbé bírja el a ránehezedő forgalmi terhelést. Ennek az állapotnak természetesen a környéken folyó egyéb beruházások sem kedveznek. (lásd: Margit-híd feújítása)

(Andrássy út)

A hosszú távú cél tehát egy olyan, továbbra is élhető, „zöld-központú” közlekedési stratégia kialakítása - a meglévő sugárút megőrzése és fejlesztése mellett -, amely előtérbe helyezi és támogatja az alternatív közlekedési módokat (lásd: biciklis, tömegközlekedési platformok stb.).

Ehhez persze nem csak a városvezetés részéről szükséges elkötelezettség és intenció, hanem sokkal inkább az itt élők, a nap, mint nap autóval közlekedők gondolkodásmódjában szükséges elindítani a változást - hangsúlyozottan közös erőből, egymást ösztönözve az alternatív közlekedési módok használatára. Ez az, ami hosszú távon sikerre vezet és továbbra is élhetővé teszi az Andrássy utat a jövő számára.

Ami pedig a megelőző, kiinduló gondolatként felhozott pozitív és negatív történelmi párhuzamokat illeti, engem összességében bizakodással és megnyugvással tölt el. Bízom benne, hogy idővel az Andrássy utat körülvevő zaj és moraj elmúlik és felváltja a büszkeséggel és örömmel teli békesség.